Az egyik legkorábbi műkő az ún Coade kő kerámia, amit 1769 és 1833 között árultak. Később 1844-ben Frederick Ransome szabadalmaztatta saját szilikátkövét, ami homok, őrölt kovakő és alkinek keveréke volt. Ez a keverék magas hőmérsékleten meg-gőzölve önthetővé, könnyen alakít-hatóvá vált, és sírköveket, malomkö-veket, vázákat, művészi kivitelű tárgyakat lehetett belőle készíteni. A következő lépés az ún Viktóriakő volt, ami Mountsorrelből származó finom porrá őrölt gránit és Portland cement három az egyhez arányú keveréke.
A cementalapú műkő kőzúzalékot, kőport tartalmaz, erős cementtel kötésben, adalékanyagokkal erősítve. A nagyobb kopásállóság, és fagyállóság elérése érdekében tömöríteni kell. Ez úgy történik, hogy géppel préselik, majd gyorsszárító kamrában szárítják.Az ilyen műkövet használják sírkőként, vagy szabadtéri burkolásra (térkő).